Szandó története

MEGKERÜLT!

Igaz, régebben történt, de most is összeszorul a szívem, ha erre gondolok. A drótszőrű foxink 6 hónapos volt, amikor a gyerekek a nagyszülőkkel júliusban a Balatonon nyaraltak. Napközben nem lehetet az udvaron egyedül hagyni, még kicsi és eleven volt. Munkából hazajövet kiengedtük az udvarra, hogy futkározzon, játsszon. Váratlanul el kellett mennünk otthonról, és úgy gondoltuk, hogy arra az egy órára, míg elintézzük a dolgunkat, kint hagyjuk az udvaron, nem történik baja. Amikor látta, hogy beszállunk a kocsiba sírt a kerítésnél, el akart jönni velünk. A párom szerint " ne sajnáld, majd feltalálja magát" - elindultunk. Én meglehetősen nyugtalanul, csak a kutyára gondolva, persze nem egy óra, hanem több óra lett a dologból. Kitört egy rettenetes nyári zápor felhőszakadással, villámlással, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Hazaérve a kutyát hiába hívogattuk, kerestük, a ház, a pince, a garázs minden zugát átkutattuk. Valamikor éjjel egy óra körül megtaláltuk a kerítésen azt a helyet, ahol a szőrcsomóját otthagyva kikerülhetett az utcára, éjszaka pizsamában, hálóingben a környéken rohangálva, hívogattuk a kutyát. Minden lehetséges eszközt bevetettünk. Rádióban hirdettünk, minden ismerősünknek szóltunk . Áállatorvosokat, menhelyeket mind felhívtuk. Falragaszokat helyeztünk el a környéken mindenhol.

A szomszéd gyerekek szóltak, hogy látták a kutyánkat egy csúnya bácsival pontos helymegjelőléssel, spárgán vezette, és amikor nevén szólították, nem akart vele tovább menni. A rádióban elhangzott a felhívás, délután felkeresett otthon egy idős bácsi, és elmesélte, hogy nem messze lakik, a szomszédai iszákos rendetlen emberek, náluk látott egy olyan foxit, mint amilyet a rádióban hallott. Nem tudtuk, mit tegyünk a környéken a rendőrség szerint is megszaporodtak a fajtiszta kutyák lopásai, de hiába kerül egy-egy állat sok-sok pénzbe "erre nincs apparátus" . A lakásunk festés, tapétázás miatt romokban hevert a kutya elveszett, a gyerekeket már három hete nem láttuk, és a hétvégére várnak minket kutyástól. A nagyszülőknek titokban megüzentük, hogy elveszett, de ők is úgy döntöttek, a gyerekek nem tudhatják meg.

Öt nappal a kutya eltűnése után fáradtan a felújítási munkák közepén leroskadtunk, nem szólt egyikünk sem egy szót sem. Este tíz óra csöngetnek. Egymásra nézünk, felugrunk, a kutyát hozták! Mint az őrültek rohantunk a kapuhoz. Ott áll egy kicsi vékonyka ember, és egy másik összetört arcú, ápolatlan a kezében spárgán a mi kutyusunk két lábon állva a kapunak támaszkodva. Én sírva átölelem, felemelem örülünk egymásnak. A kicsi férfi személyi igazolvánnyal igazolta magát, " ő" egy állatorvos, és most olvasták, hogy kié a kutyus. Jól tartották, "csak nyers marhamájat volt hajlandó megenni". Kérdeztük, hogy mivel tartozunk 500 Ft mondta, én kaptam a pénztárcámból egy ezrest, és a kezébe nyomtam. Sietve távozott. Miután elmentek, döbbenten néztük a kutyát, csont és bőr, nem piszkos, hanem szó szerint mocskos, hemzsegtek benne a bolhák. Az éjszaka közepén nekiálltunk, a kutyát megfürdettük, bolhátlanítottuk, és megetettük. Mivel ez előtt a kaland előtt nagyon keveset evő kutyus volt, csak álltunk és néztünk, hogy fal a mi " marhamájat evő kutyánk". Hétvégén mentünk felváltani a nagyszülőket a nyaralásból. A kutya velünk maradt Balatonon és elmeséltük a gyerekeknek a kutyakalandot, még így is megsiratták, pedig látták, hogy semmi baja. A kutya attól kezdve csak a családtagokat fogadta el, és teljesen megváltozott. Csak gyerekkel tudott önfeledten játszani, szaladgálni, elengedve az utcán sem távozott el néhány méternél messzebb. A történet utóélete az, hogy mikor hazajöttünk a nyaralásból, és a gyerekek iskolában voltak, az a két ember becsöngetett, mivel a mama nem rögtön ment ki a kapuhoz, hívogatták a kutyát a kerítéshez, de nem ment. Miután a mama kiment, és megkérdezte, mit akarnak, zavartan csak annyit feleltek: "tessék vigyázni, mert itt ki tud szökni a kiskutya". Csak éppen azt nem vették észre, hogy az volt első dolgunk, hogy a szökési és lopásra alkalmas helyeket megszüntessük. Mivel ez a történet nagy-nagy örömünkre jól végződött, kívánom, hogy mások is megtalálják szeretteiket. Az állatokhoz való viszony a gyerekek életét is megváltoztatja és az érzelmi világuk is bővül ezáltal.

Szandó