Slambuc Története

 

Slambuc gyönyörű egyéves fekete labrador volt, illetve ma is az. Igen kalandvágyó kutyának bizonyult, miután öt hetesen hozzánk került, és a kertben minden fellelhető dolgot szétrágott (beleértve a szomszéd slagját), úgy döntött a világ elég tágas, és elkezdett csavarogni. A drótkerítés lassan az ementáli sajthoz vált hasonlatossá, és mivel visszajönni nem akaródzott neki, bevett dologgá vált, hogy felfedező expedíciókat vezettünk a környéken. Előbb-utóbb mindig meglett, ha nem találtuk, valaki telefonált, mivel igen korán felékesítettük egy alapvető tudnivalókat tartalmazó bilétával.

Egy randa januári napon azonban a biléta leesett a nyakáról, és Slambuc másnap eltűnt. A szokásos expedíciók nem vezettek eredményre, és szembe kellett néznünk a ténnyel, hogy kutyánk elveszett. Nagyon csúnya napok jöttek, nappal állandóan reménykedtem, hogy visszajön, de éjjel alig bírtam aludni, állandóan a kutyára leselkedő veszélyekről vizionáltam. Természetesen megmozgattunk minden követ, amit ilyenkor lehetséges. Kiplakátoltuk a környéken Slambuc fényképét, felhívtuk az állatvédő alapítványokat, menhelyeket, hirdettük a rádióban. Rengeteg kedves, segítőkész embert ismertünk meg, nyugtattak, hogy párzási időszak van, talán majd hazajön. Így telt el öt nap, én egyre reményvesztettebb lettem, a férjem azonban bizakodott, mivel ő alapállásból optimista. Mikor egy barátnőm telefonált, hogy Városmajorban látott hasonló kutyát, a zuhogó havas eső ellenére, állig bugyolált egyéves (a kutyával egyidős) fiammal a babakocsiban rohangáltam, hátha ott a kutyánk. A megoldást végül a szomszédunk hozta, aki receptkiváltáskor elmesélte az utcánkban lévő patikában, hogy elveszett a labink. A patikus viszont tudni vélte, hogy körzeti rendőr napok óta keresi egy szép fekete kutya gazdáját. Mikor ezt a hírt megkaptuk, már este volt, így felhívtuk kerületi kapitányságot, ahol természetesen nem akarták megadni a rendőr számát. Addig könyörögtünk, míg megígérték, hogy ők felhívják a rendőrt, és megadják a mi számunkat. Hamarosan minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a mi kutyánkról van szó, de mint kiderült nincs Pesten, mivel a rendőr nem akarta menhelyre adni, hazavitte a szüleihez Hajdú-Bihar megyébe. Másnap érte mentünk, és mindenki nagyon boldog volt. Slambuc ettől fogva kissé lehiggadt, tavasszal a kerítést is megcsináltuk, és azóta is naponta ellenőrzöm, hogy a biléta a nyakában van-e. Szóval nem szabad feladni, ha minden elképzelhető módot igénybe veszünk, van esély, hogy megkerüljön az elcsatangolt eb.