Picur a pácban

Az alábbiakban egy nem túl kalandos, mégis tanulságos esetet szeretnék megosztani veletek. Picur kutyám - sajnos, már nem él - néhány évvel ezelott még virgonc kankutya volt, aki szerfelett szerette a szabadságot. Nehéz volt vele sétálni, mert a pórázt nem turte, viszont egykettore meglépett, ha nem néztem oda, és csak a zászlóként lobogó felvetett farkát láttam ellibbenni a sarkon. Ja, azt nem mondtam, hogy a fubol is alig látszott ki, mert csivava volt. Akkorban tízemeletes panellakásban laktunk. Egy alkalommal többen is jöttek hozzánk vendégségbe, akiket nagy örömmel fogadtunk. Az ajtóban toporgó lábak között Picur rést talált, és meglépett a lakásból. A vendéglátás viszontagságai között nem vettük észre a bajt, csak mintegy fél óra múlva. A többi a szokásos: csatárlánc, telefonok, plakátok, rohangálás. Este 11 óra körül, több órás keresés után fáradtan és reménytelenül ültünk le: nem sikerült a forró nyom követése. Voltaképpen ekkor kezdtünk el gondolkodni, mert addig csak rohangáltunk. Hirtelen eszembe jutott, hogy a ház földszintjén van egy éjjel-nappali kis csemege. Leszaladtam megkérdezni, hátha valamit tudnak a kutyáról, ismerték, hiszen többször volt, hogy bevittem magammal vásárolni. A boltos, amikor meglátott, csak mosolygott, és vitt magával hátra a raktárba. Picur gyönyöruség éppen a bolt kutyakajakészletét tesztelte, fülig a tálban, csak az a zászlós farok billegett felém: nyugi, mindjárt jövök, csak ezt még bepuszilom... Kiderült, hogy valaki még a ház elott megfogta, de nem tudta, kié lehet. Ezért aztán beadta a boltba, ahol az eladó ugyan pontosan tudta, hogy valakié a házban, aki ide jár vásárolni, dehát a több száz lakás közül nem tudta, hogy hova tartozik. Ezért aztán gondozásba vette, gondolva, hogy majdcsak megjelenek reggel a kifliért... És most a tanulság: ELŐSZÖR MINDIG A KÖZVETLEN KÖZELBEN KERESSÜK AZ ELTÜNT KUTYÁT, MERT LEHET, HOGY AMÍG MI BEJÁRUNK TOLNÁT-BARANYÁT, Ő A SZOMSZÉDDAL BARÁTKOZIK...

Üdvözlettel, és szívbol gratulálva a kiváló ötlethez: Vincze Ildikó