Kompót története

 

Kompót egy arany labrador hölgy, higgadt, békés kutya. Esze ágában sem volt csavarogni, sokáig még nyitott kapun sem ment ki, de aztán ő is ráébredt, hogy milyen érdekes a nagyvilág. Egy novemberi napon elromlott a kapu zárja, és Slambuc a szabadulóművész természetesen nem hagyta ki az esélyt egy jó kis csavargásra. Mire észbe kaptam, mindkét kutya elszelelt. Slambucot egy órás keresés után megtaláltuk, de Kompót akkor már nem volt vele. A környéken több építkezés folyt, rengeteg munkás dolgozott, a kutya szemmel láthatóan kölyök volt még (öt hónapos), nagyon féltem, hogy valaki befogja és eladja. Mint utóbb kiderült, így is lett.

Természetesen még aznap akcióba léptünk, telehintettük a környéket szórólapokkal, én másnap arra készültem, hogy a postaládákba is bedobálom. Erre már nem került sor, mivel egy barátnőnk szólt, hogy hallotta a rádióban, találtak a miénkhez hasonló kutyát Budán. Betelefonáltunk a rádióba, ahol is kaptunk egy mobilszámot. Ez egy építkezésen dolgozó munkásé volt, aki elmondta, hogy megtalálták a kutyát, és este beadták a szomszéd villába. Innen kezdve csak a férjem kitartásának volt köszönhető, hogy Kompót hazakerült. Rengeteg mellébeszélés és kifogás után kiderült, hogy a kutya először elkerült egy szerkesztőségbe, onnan pedig egy családhoz Sashalomra, akik valószínűleg jóhiszeműen befogadták. Mikor a férjem megjelent érte, minden vita nélkül visszaadták. Később telefonált a villatulajdonos is, hogy lelki ismeretfurdalása van , mivel látta a szórólapokat, hogy keressük a kutyánkat, és mivel ő is kutyatulajdonos, tudja, milyen érzés elveszíteni az állatunkat.