Bence a pácban

Bence, ahogyan becézzük, 13 éves collie és pointer keverék kan kutyus, aki nagyon fél a mennydörgéstől. Több éves tapasztalattal a hátunk mögött tudjuk, hogy Benike nagyon kicsike résen is át tudja passzírozni magát. I. Szilveszterkor folyamatosan az utcán találtam a kutyáinkat- 3 van összesen, mivel egy kedves szomszéd egy pisztollyal üdvözölte az új esztendőt. Azóta az alap állás szilveszteri bulira, hogy a 3 kutya a konyhában, rádió bekapcsolva és semmi bajuk, átalusszák az ágyúdörgést is. II. Nagyon csúnya és hirtelen vihar egy, de igen erős dörgésére Bence megint kitalált az utcára. Hiába siettek át hozzánk Anyukámék, akik 5 percre laknak tőlünk, Beni már nem volt otthon. Borzasztóan féltem, hiszen ha bepánikol, egyik kutya sem tudja biztosan hazafelé az utat. 1,5 órán keresztül kerestük abban az irányban amerre a vihar elől menekülni szokott. Semmi. Anyukámék úgy gondolták, hogy kerülnek egyet, és az ellenkező irányba indultak el kocsival. 3 kilométerre találtak rá Benire, aki az út szélén sokkos állapotban hevert, és a közeledésükre felpattanva loholt tovább. Több autós megállt a forgalmas M0 levezető szakaszán (80 km/h!!), és türelmesen várták, hogy szüleim becserkésszék a még mindig rohanó és szemlátomást kimerült kutyát. Jöttek kerékpárosok, akik látva Anyukámat futólépésben elmesélték, hogy Beni az út közepén feküdt, magán kívül, ők vették fel és helyezték az út szélére, azt hitték hogy elütötték. Végre sikerült elkapni, hazakerült, reszkető lábakkal, agyon hajszolva sírva bújt az ölembe. Azóta 2 méteres horganyzott acél háló kerítésünk van, melyet Trixi, egy utcán talált 90%dobermann lány kutyus, nem tud átrágni, bár mennyire szeretné.